Közeleg a népszavazás. Az egészségügy két kérdését alaposan körülcsámcsogja a média, újból egy remek politikai pamflet kezd kibontakozni. A „harmadik” kérdésre valahogy kevesebb figyelem jut. No persze, egy dombközi falvacskában sarkalatosabb kérdés, hogy van-e a falunak orvosa, mint az, hogy van-e közgazdásza. Legalábbis rövid távon ez a helyzet (de az sem biztos, hogy magának a falunak van-e hosszú távon léte... tekintettel az átlag életkorra...).
De vajon nem fontos-e az orvosok (meg)léténél a felsőoktatás?Én a jó langyos paternalista állam-„apuci” idejében egyetemizáltam, így aztán nem is nagyon merült föl a kérdés, hogy mi van ingyen és mi nincs. Úgy volt, ahogy volt. Ha csak úgy egyszerűen megkérdezte volna tőlem valaki pár hónappal ezelőtt, hogy ingyenes legyen-e a felsőoktatás, hát zsigerből IGEN-t mondok – mi sem természetesebb!? Nem gondolom, hogy nekem bármi is ingyen járna (a második etapban igencsak fizetősbe ugrottam bele), de épp eléggé elgyötörtek a családok, sokaknak a tegnapi lét is bizonytalan már... Hát még, ha az amúgy sem alacsony meglévő költségek mellé jön egy szép gömbölyű összeg tandíjként (főleg, ha van mondjuk két-három egyetemista gyerek!), miközben arról jönnek a hírek, hogy az oktatási tárca egy megveszekedett buznyákot se rak a tankönyvekbe (pl. http://www.hirado.hu/cikk.php?id=258563) – az a minimum, hogy a péztárca-alapú szegregáció következtében vaskos társadalmi réteg hülyül el.
Azonban tévéhír lepett meg nemrég, melyből azt tudhattam, meg, hogy az orvostanhallgatók több mint háromnegyede tervezi, hogy már frissdipolomásként külföldön vállal munkát, sőt nem elenyésző hányaduk azt is bevallotta, hogy eleve azzal a szándékkal jelentkezett az egyetemre, hogy majd jól külföldre mehessen zsírosra keresni magát. A tévériport alapját képező felmérések közül nem egyet megtaláltam (pl. http://www.rezidens.hu/?c=view&type=articles&id=574). Nem akarok igazságtalan lenni a medikákkal/medikusokkal, azért arról is akad publikáció, hogy a közgadászjelölteknek mintegy 90%-a szívesen pattanna meg kicsit nyugatabbra, még mielőtt kihűl a diploma a zsebükben (pl. http://www.dunantulinaplo.hu/nyomtatas.php?d=2007-03-16&c=585376). Ezek az információk elkedvetlenítettek, s azt éreztem, hogy csak tolom befelé az államkasszába az adómat sokadmagammal együtt, amiből frankón kitanítják az USA következő orvos- (és egyéb értelmiségi) nemzedékét...
No most hol lakik az igazság? Nem lehet vajon kitalálni egy olyat, hogy a felsőoktatás tandíjmentes (az államkasszából odafolyatott adóforintokból megfinanszírozzuk), de egyúttal érvényben van egy szerződés a hallgatóval, melynek értelmében köteles visszafizetni az egészet (kamatokkal), ha legalább egy meghatározott ideig (pl. amennyi ideig a tanulmányai tartottak) nem marad honi földön??? Ez nekem annyira egyszerűnek tűnik, nem akarom elhinni, hogy politikai körökben senkinek nem jutott eszébe!
Szeretném végigbogarászni a lehetőségeket, mielőtt eldönteném, hogy azt a bizonyos „X”-et hová is rakjam. Keresgélek, böngészek, hátha rámvillantja tündökletes fényét a Nagy Megvilágosodás.
Tartsatok velem!
