Ingyenes felsőoktatás...?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindenki megcsinálhatja a szerencséjét! Sőt, nem is szerencséről van szó, kicsit sem arról:

http://www.milliomos-szuletik.com/?ref=2112

Három hónapnyi kőkemény tamulás és munka befektetésével bárki (hangsúlyosan nem mindenki, hanem bárki!) arra az egyetemre iratkozhat be – pusztán hobbyból akár – és azon a szakon szerezhet diplomát, amelyikre és amelyiken csak akar. Legalábbis anyagi oka egész biztosan nem lesz annak, ha ezt mégsem teszi.

Nagyon izgalmas kezdeményezés, ezt mindenképpen meg kell nézni:

 

http://www.milliomos-szuletik.com/?ref=2112

 

Megint egy kis kitérő az eredetileg eltervezett tematikától: szakmaválasztás.

Vannak olyan diplomák, melyek – függetlenül a gazdaság pillanatnyi helyzetétől és a várható tendenciáktól – a legvágyottabbak. Ilyen többek között az orvosi és a jogi diploma. Igazság szerint ezen a területen évtizedek óta jelentős túlképzés mutatkozik, s ebből következően a diploma piacképessége nem tartozik a legjobbak közé. Nem véletlen, hogy az újonnan végzett orvosok külföld felé kacsintgatnak. A frissdiplomás jogászok pedig (hacsak nem ősidők óta működő családi jogi iroda tart igényt a munkájukra) remekül kamatoztathatják képességeiket valamely MLM-rendszerben, vagy direkt értékesítőként (pl. timeshare); de vajon érdemes-e ezért hosszú évekig koptatni az iskolapadot?

A Haszon Magazin februári száma jó kis gyűjteményt vonultat fel azokból a szakmákból, amikre elég jó kereslet mutatkozik manapság, s várhatóan 3-5 év múlva is. Még hozzávetőleges számokat is kapunk, hogy mi a várható bruttó kezdőkereset.
Igazándiból nem is biztos, hogy egyetemi/főiskolai diplomában érdemes gondolkodni. Az OKJ-s képzéseket nyújtó tanfolyamokat szervező cégek sokszor lényegesen rugalmasabban képesek reagálni a munkaerőpiac változásaira, mint a nagy intézmények.

Én egy picit más aspektusból is nézem a lehetőségeket, így a listám alapvetően eltér (remélem, mások pedig ettől is eltérő listákat állítanának fel, hiszen sok egyéni igazságból állhat elő egy nagy Igazság):

1. ÉRTÉKESÍTŐ
   Nem tennék különbséget aközött, hogy a gyógyszerész diplomádat orvoslátogatóként, vagy a „8általánosodat” porszvóügynökként kívánod hasznosítani; lehetsz mérnök-értékesítő vagy közgazdász-befektetési tanácsadó, legfontosabb szempont az attitűd. S bár a kezdő kereset (ha van egyáltalán alapbér) mintegy bruttó 200ezer forintnál indulhat, amennyiben hittel és hitelesen képviseled, hogy az általad kínált termék a vevő hasznára lesz, továbbá ahelyett, hogy a termék előnyeit ecsetelnéd minden részletre kiterjedően, képes vagy figyelmesen meghallgatni a tárgyalópartner igényeit, a sikerek nem maradnak el. A sikeres értékesítő elsősorban jó pszichológus, s csak másodsorban kiváló szakértője az általa képviselt területnek! Így aztán akár egy-két hónap alatt elérhető az 5-6százezer forint, sőt rövidesen akár a hétszámjegyű jövedelem is. Mindemellett nagyfokú önállóságot élvezel a munkaidőd beosztásában, munkarended megszervezésében!
2. KÖNYVELŐ, ADÓTANÁCSADÓ
   Ha nem idegen a személyiségedtől, hogy mátrixok közt éld a világod (itt ne Neoval vagy Trinityvel fantáziálásra gondolj!), egy mérlegképes könyvelői tanfolyam elvégzését követően mintegy bruttó 200ezer forint kezdőkeresettel elhelyezkedhetsz bármely könyvelőirodában. Ha okosan szövögeted kapcsolati hálódat, rövid időn belül „magánpraxisba” kezdhetsz. Az önállóvá válás meglepően olcsón, pár százezer forintból (egy computer és néhány software licence) megoldható. És ha az algebrai tudás mellett némi vezetői képességgel is megáldott a sors, semmi se tarthat vissza attól, hogy könyvelőirodát nyiss. Mivel a munkádban már korábban tökélyre vitted a precizitást, jó munkaszervezéssel szabad (és jómódú) emberré válhatsz!
3. PILÓTA ÉS LÉGIIRÁNYÍTÓ
   Mindkettőhöz az kell, hogy rendelkezz egy falkában vadászó farkas kifinomult csapatjátékosi adottságaival, miközben te vagy a magányos westernhős, aki az adott pillanatban hallatlan felelősséggel, egyénileg dönt sorsokról. A pilótaiskola elvégzése meglehetősen drága dolog (10millió forint körüli összeg), de a kezdő kereset cargo-pilótaként 600ezer, személyszállító pilótaként 700ezer forint körül van, ami három év után megduplázódik. Légiirányítóként is a kezdő kereset mintegy félmillió forint, de egy főiskolai vagy egyetemi diploma után egy 2éves szaktanfolyam elegendő az elhelyezkedéshez. A munkaviszony stabil, a karrier egyértelműen kiszámíthatóbb, mint az előző két szakma esetében. Sajnos különösebb önállósodásra hazai viszonyok között egyelőre nincs lehetőség.
4. VÁLLALATIRÁNYÍTÁSI RENDSZER TANÁCSADÓ (SAP)
   Gazdaságinformatikusi diploma kell hozzá, s a kezdő fizetés elérheti a 400ezer forintot. Igazán beletanulni természetesen (mint minden szakmánál) a gyakorlati munka során lehet, így 3 évnyi tapasztalattal a bérezés elérheti a 700ezer forintot. Kifejezetten olyanoknak való, akik soha nem akarnak „saját lábra állni”, hiszen nagyobb vállalatoknál, azok hierarchiájában működik.
5. KERESŐMARKETING-SZAKÉRTŐ (SEO expert)
   Semmiféle iskola nem nyom annyit a latban, mint a napi gyakorlat. Igazi „cybergyerekeknek” való szép és izgalmas feladat, korrekt javadalmazás mellett: indulásként mintegy 300ezer forntra lehet számítani (3 év alatt simán megduplázható).
6. AUTÓSZERELŐ
   Nem a „mindet bütykölök”, klasszikus olajszagú szakmában kell gondolkodni – bár annak is van még piaca, de a perspektíva egyre kisebb a Wartburgok és más dinoszauruszok kihalásával...
   Itthon és szerte Európában állítólag nagy az igény a modern diagnosztikai készülékeket jól ismerő, a digitális egységek kódolását értő, angol szakszöveget jól értő autószerelőkre. Kezdő fizetésként itthon sem túlzás a 250ezer forint, s határozott ambícióval még ma is könnyen (bár nem olcsón) megteremthető egy saját műhely.

A nyelvtudás persze mindenütt fontos. Kiemelt helyen szerepel az angol nyelv, de ha valaki a logisztikában vagy a direkt értékesítésben véli felfedezni saját jövőjét, akkor a német tárgyalási szinten való ismerete fontosabb, szinte nélkülözhetetlen. Jók persze a „ritkább” európai nyelvek (francia, spanyol stb.), de ezek inkább csak a cseresznye a hab tetején.

Ha nem sikerült benyújtanod a jelentjkezésedet, vagy beadtad bár de megijedsz a tandíjtól és nem mész el felvételizni, nézz körül az OKJ-s képzések piacán! Még az sem kizárt, hogy jobban jársz (mert jobb időt futsz a versenyben), mint akik 5-6 évet az iskolapadban töltenek még...

Jól van, jól van, jól van! Tudom, hogy baromira odafigyelsz, de azért hadd szóljak most: NE FELEJTSD EL BEKÜLDENI A JELENTKEZÉSEDET! Mintegy két napod van már csak (ha nem is percre pontosan)!
Ha lehet, ne halaszd az utolsó pillanatra, ne kelljen nagyon sietned, mert a sebességtúllépést keményen büntetik! No még nem annyira, mint május 1-től...
Többen azt javasolták ma a különféle rádiócsatornákon, hogy vedd igénybe az ügyfélkaput:

1. Regisztrálj a www.felvi.hu honlapon!
2. Jelentkezz be a felvi.hu regisztrációjával!
3. Lépj az „E-felvételi" linkre!
4. Olvasd el az oldalt és lépj a „Regisztráció" linkre!
5. Add meg azt a biztonsági kódot, melyet a regisztráció alkalmával e-mailen kaptál és kattints a „Belépés"-re!
6. Töltse ki az űrlapot!
7. Véglegesítsd jelentkezésedet Ügyfélkapu-regisztrációjával. Amennyiben még nem vagy 18, a véglegesítéshez a saját Ügyfélkapu-regisztrációd mellett kell egy 18 év feletti valaki (praktikusan szülő/gondviselő) Ügyfélkapu-regisztrációjával történő belépés is.
   

A díjak kiegyenlítése banki átutalással, vagy online bankkártyás fizetéssel lehetséges. Ha a felvételi eljárás során esetleg nem történik Ügyfélkapu-regisztrációval hitelesítés, akkor azt a felvételi jelentkezést a beadási határidőig papíron (postai úton) is teljesíteni kell.
Elég zsúfolt az Ügyfélkapu, a könyvelők is dolgoznak most rajta ezerrel, de azért ott ennél részletesebb segítséget is találhatsz.

Most csak ennyi voltam, a polemizálgatást máskor folytatom. Csak úgy éreztem, fontos lehet, nehogy már rajtam múljon, ha elkésel! :-)

Már megint az adócsökkentés... Nem is gondolok olyasmire, hogy a 2010-es választások kedvéért előrevetített kampányfogásról van szó. Nem gondolok ilyesmit, hiszen az ártatlanság vélelme megilleti a bolti szarkát, a fegyveres rablót, sőt még a politikusokat is. Momentán a nemzetgazdaság dinamikus növekedése a „nem mérhető” tartományba esik, mint amikor valaki a piros lámpánál előre-hátra hintáztatja az autóját (az üzemanyag hintáztatás közben is fogy, a tank ürül!). Az állami szerepvállalás szinte minden területen a nullához konvergál, amely területeken hagyományosan eddig szerepe volt az államnak. Az eredetileg remekül működő eva jókora megemelintésével jelentősen csökkentek az adóbevételek; egyes kormányzati posztokon lévő kis- és nagyvállalkozók adócsalási ügyei arra biztatják a „mezei” adózót, hogy ő is csaljon csak nyugodtan. Az általános bizonytalanság, sőt egzisztenciális válságélmény óvatosabb költekezésre szorítja a népet, így alighanem az áfa sem teljesít úgy, ahogy kéne. Bármilyen zűrös is a főváros közlekedése, azt azért mindenki tapasztalhatja, hogy mostanság kevesebb az igazi dugó, mint néhány éve. Ez kizárólag abból adódhat, hogy többen nem használják az autóikat, vagyis kevesebbet tankolnak, így a jövedéki adó mértéke is alulmúlja az elvártakat. Ha mindehhez képest még a munkavállalói adóterheket is csökkenteni akarják, az egyértelműen azt jelenti, hogy nem lesz miből pl. nyugdíjat és gyest fizetni (lerövidített öregkor – a nyugdíjasok egyszerűen éhen halnak és megfagynak; lecsökkenő születésszám vagy megnövekvő csecsemőhalandóság – a nők vagy nem vállalnak gyereket, vagy kénytelenek a hátukra kötni, miközben FedélNélkül-t árulnak a forgalmasabb kereszteződésekben).

Van egy vízióm:
Az állam tehát egyrészt a jelenlegi kormányzat anarchoszindikalista szándéka szerint („Az állam nem jó gazda” jelmondat alapján), továbbá az elhatalmasodó pénzügyi kényszer hatására is egyre több területről vonul ki. A Kincstárba befolyó adó épp csak annyira lesz elegendő, hogy az államapparátus, a kormányzati bürokrácia bérét fedezze (ebből amúgy megélni nem lehet, ezért a politikusoknak egyre inkább létkérdés a korrupció megerősítése). A lakosság lényegében adót csak a fogyasztása után fizet forgalmi és jövedéki adó formájában, minden egyébről jön a sárga csekk. Sárga csekket küld a tűzoltóság, sárga csekket küld az iskola. Sárga csekken kell befizetni a közvilágítást az elektromos szolgáltatónak és az autópályák építési költségét az építővállalatnak. Sárga csekket kapunk folyamszabályozásról, valamint az augusztus huszadikai tűzijátékról is. Sárga csekk a népességnyilvántartási adatbázisból koraszülöttől matuzsálemig mindenkinek állampolgári alapon, egyforma értékről szólóan jár. Ha nem fizeti meg, akkor a tűzoltóság, az iskola, az energiaszolgáltató, a közútépítő stb. felelőssége és feladata, hogy behajtson, hogy kintlévőség-kezelő cégeket uszítson a renitensekre. Hiszen az állam nem jó gazda...
Ezek után nincs is értelme olyasmiről polémizálni, mint mondjuk a tandíj. Jön a sárga csekk: „felsőoktatási intézményi fenntartási hozzájárulás”.

Egy orvos ismerősöm – egyébként nem tűnik aberráltnak, sőt gondos családapaként ismeri mindenki – szabatos szado-pornó szinopszissal lepett meg úgy másfél hónapja, melyben valamely egészségügyi miniszterasszony a nagyvilágból a főszereplő. A vázolt forgatókönyvben a kemény ütlegek mellett fontos szerepet kapna egy nagy üveg jegesre behűtött pezsgő, ami pontosan megnevezett pozícióba hozva, a megfelelő pillanatban hangos dördüléssel nyílna ki... Nem is értem, miről lehet szó... Holmi egészségügyérekkel nem is tiszte foglalkozni ennek a blognak, róluk amúgy is épp eleget fantáziál a média...

A szavazósdi valamiért úgy indult, hogy rögtön az első néhány órában befutott pár szavazat elsöprő ingynesség-pártiságról tanúskodik. Nem gondolom, hogy ez a szavazatmennyiség reprezentatív mintául szolgálna, de azért rögtön felötlött a konkrét kérdés: Tehát akkor legyen „ingyenes”?!
A napokban Hegedűs Zsuzsa (a google kapásból kiad mintegy 24ezer hivatkozást, de az index-en van egy – nem túl friss, de tartalmas – topic: http://forum.index.hu/Topic/TopicDescription?t=9145453), az ismert, közismert és elismert szociológus az echotévében szenvedélyesen méltatta az elmúlt évtizedek azon tendenciáját, hogy jelentősen megnövekedett Magyarországon a diplomások aránya, szépen megelőztük pl. Spanyolországot ebben a tekintetben. A statisztikák szerint az 1993-2003 közötti tízéves időszakban a diplomások létszáma hazánkban mintegy másfélszeresére duzzadt, erről szép tanulmányok készültek (pl. http://epa.oszk.hu/00000/00017/00124/pdf/01kertesi-kollo.pdf). Ez fölvet ugyan jónéhány munkaerőpiaci kérdést (és anomáliákat vetít előre), hiszen nem titok az sem, hogy míg a '90-es évek elején 6milliónyi aktív munkavállaló szorgoskodott az ország felvirágoztatásán, addig napjainkra ez a létszám mintegy felére zsugorodott (és ebben az utóbbi 3-4 esztendő igazán nagyot alakított...). Ennek ellenére elég megalapozottnak tűnik egynémely cikk, amelyik azt taglalja, hogy mégiscsak érdemes diplomásnak lenni. Márpedig ha igaz ami ebből kihámozható, hogy a diplomások átlagbére a diplomátlanokénak mintegy 140%-a, akkor feltétlenül egyet kell értenem Hegedűs Zsuzsával. Igaz, nem sikerült maradéktalanul odafigyelnem (a két gyerek mellett csak „félfüllel-félszemmel” követtem a riportot), de annyit azért felfogtam, hogy sokezer tehetséges ember elleni, ez által hosszabb távon nemzet elleni vétek lenne a tandíj bevezetése éppen a jelenlegi gazdasági helyzetben. Számos (és napról-napra egyre több) családnak effektíve az élelmiszerek beszerzése is komoly gondot jelent; nemhogy jövőképe, de még jelenképe is alig-alig van már... Ilyenkor felszínre kerülnek a negatív gondolatok. Sokkal könnyebb kimondani azt, hogy „erre nincs pénz”, mint erőnek erejével kipréselni magából egy olyan víziót, hogy ha a gyereknek felsőfokú végzettsége lesz, akkor legalább az ő jövője biztosított. Nemigen látszik ugyanis, hogy tényleg biztosított. Szinte mindannyiunknak van olyan mérnöki, szociológusi, orvosi végzettségű ismerőse, aki aztán benzinkutassá, takarítóvá vagy házaló ügynökké avanzsált. Ezért aztán igazán kár volt az időt-energiát egyetemen csépelni...
A gondolatsort folytatva aztán könnyen eljuthatunk oda, hogy amennyiben bizonytalan a diplomás elhelyezkedés és ez által kétséges, hogy van-e értelme a meglévő horribilis költségek (kaja, energia, jelzálog, ruházkodás...) mellé még beválallni a tandíjat is, hát bizony tök fölösleges a gyereknek gimnáziumba menni. Gimnáziumba, szakközépiskolába azért megy a nebuló, hogy érettségit szerezve onnan továbbtanulhasson egyetemen, főiskolán, technikumban. Csak az érettségi olyan szinten devalválódott, hogy szinte hátránynak minősül elhelyezkedéskor – amolyan köztes félállapot... Érettségi nélkül viszont oda az általános műveltség...
Különleges probléma (amolyan delicatesse, unicum) a pedagógus-csemeték sorsa. Közhelyszámba megy, hogy a pedagógusok alulfinanszírozottak (szándékom szerint erről még fogok polémizálni a hosszú nyári és csatolt őszi, téli és tavaszi szabadságok tükrében...). A „diplomás minimálbér” fogalma nagyjából arra indította őket, hogy a korábbinál magasabb törlesztő részleteket is be mertek vállalni – tisztelet a kivételnek... A történelem során bármely időszakra visszatekintve azt látjuk, hogy ha más nem is, de a tanító gyereke tanult emberré válik. Ez most némileg inog...

Ha jön a tandíj, az olyan lesz az egzisztenciálisan megnyomorított, egyre lejjebb csúszó (nemrégiben még középosztálynak becézett) embertömeg számára, ami életfogytiglan és azon túl generációkon át ívelve öröklődő büntetés, egyfajta degeneratív kasztosodás, melyben a pillanatnyi anyagi érdek mentén zajló szándékos elbutítás gondolkodni képtelen, manipulálható szavazógépekké silányítja az embereket.

De vajon nem fontos-e az orvosok (meg)léténél a felsőoktatás?
Én a jó langyos paternalista állam-„apuci” idejében egyetemizáltam, így aztán nem is nagyon merült föl a kérdés, hogy mi van ingyen és mi nincs. Úgy volt, ahogy volt. Ha csak úgy egyszerűen megkérdezte volna tőlem valaki pár hónappal ezelőtt, hogy ingyenes legyen-e a felsőoktatás, hát zsigerből IGEN-t mondok – mi sem természetesebb!? Nem gondolom, hogy nekem bármi is ingyen járna (a második etapban igencsak fizetősbe ugrottam bele), de épp eléggé elgyötörtek a családok, sokaknak a tegnapi lét is bizonytalan már... Hát még, ha az amúgy sem alacsony meglévő költségek mellé jön egy szép gömbölyű összeg tandíjként (főleg, ha van mondjuk két-három egyetemista gyerek!), miközben arról jönnek a hírek, hogy az oktatási tárca egy megveszekedett buznyákot se rak a tankönyvekbe (pl. http://www.hirado.hu/cikk.php?id=258563) – az a minimum, hogy a péztárca-alapú szegregáció következtében vaskos társadalmi réteg hülyül el.
Azonban tévéhír lepett meg nemrég, melyből azt tudhattam, meg, hogy az orvostanhallgatók több mint háromnegyede tervezi, hogy már frissdipolomásként külföldön vállal munkát, sőt nem elenyésző hányaduk azt is bevallotta, hogy eleve azzal a szándékkal jelentkezett az egyetemre, hogy majd jól külföldre mehessen zsírosra keresni magát. A tévériport alapját képező felmérések közül nem egyet megtaláltam (pl. http://www.rezidens.hu/?c=view&type=articles&id=574). Nem akarok igazságtalan lenni a medikákkal/medikusokkal, azért arról is akad publikáció, hogy a közgadászjelölteknek mintegy 90%-a szívesen pattanna meg kicsit nyugatabbra, még mielőtt kihűl a diploma a zsebükben (pl. http://www.dunantulinaplo.hu/nyomtatas.php?d=2007-03-16&c=585376). Ezek az információk elkedvetlenítettek, s azt éreztem, hogy csak tolom befelé az államkasszába az adómat sokadmagammal együtt, amiből frankón kitanítják az USA következő orvos- (és egyéb értelmiségi) nemzedékét...
No most hol lakik az igazság? Nem lehet vajon kitalálni egy olyat, hogy a felsőoktatás tandíjmentes (az államkasszából odafolyatott adóforintokból megfinanszírozzuk), de egyúttal érvényben van egy szerződés a hallgatóval, melynek értelmében köteles visszafizetni az egészet (kamatokkal), ha legalább egy meghatározott ideig (pl. amennyi ideig a tanulmányai tartottak) nem marad honi földön??? Ez nekem annyira egyszerűnek tűnik, nem akarom elhinni, hogy politikai körökben senkinek nem jutott eszébe!
Szeretném végigbogarászni a lehetőségeket, mielőtt eldönteném, hogy azt a bizonyos „X”-et hová is rakjam. Keresgélek, böngészek, hátha rámvillantja tündökletes fényét a Nagy Megvilágosodás.
Tartsatok velem!